Kert, Rólunk szól

Karantén idején

Március 14-én kezdődött… úgy volt, hogy a Nemzeti ünnepet, már-már hagyományosnak mondhatóan, együtt töltjük a nagy családdal a Rejtekben akkor is, ha hideg van. Készültünk nagyon, vártuk a találkozót, de a hírek miatt arra jutottunk, lemondjuk a közös bográcsozást, lévén a szüleink épp a leginkább veszélyeztetett korosztályhoz tartoznak. Nem volt könnyű döntés, de ma már tudjuk, hogy így volt helyes.

Azon a hétvégén dőlt el az is, hogy az iskolák, egyetemek bezárnak, az oktatás digitálisan történik majd. Maradtunk hát, mert a Rejteknél jobb helyen nem lehetünk ebben a helyzetben. Nem volt könnyű itt berendezkedni és hozzászokni az itteni élethez, de ma már élvezzük és megvan a rutinunk. Nap nap után csodálkozunk rá a természet szépségére, arra, hogy a dolgok mennek a maguk útján, a Nap felkel koronavírus-járvány idején és ugyanúgy váltja őt a Hold, mint azelőtt és ezután majd mindig.

S hát a környezet, a csodás környezet segít a félelmet, a szorongást bizakodássá, reménnyé változtatni. Látjuk kizöldellni az erdőt, kinyílni az első tavaszi virágokat, a cseresznyefa elvirágzását és közben alalul a kert, tudunk rajta sokat, nagyon sokat dolgozni.

Hetente egyszer bevásárolunk, rendszerint Férj intézi, amikor dolgozni kell menni, mert egyébként ő is itthonról dolgozik. Szokni kell ezt is, hiszen eddig csak leugrottunk a közértbe, ha épp nem volt otthon valami. Most tudatosan és előre kell tervezni. De szokjuk ezt is és újra sütök, végre rendesen, rendszeresen főzök. Élvezzük mindezt még úgyis, hogy minden kicsi: a sütő, a fagysztó, a tűzhely.

A Rejtekben ért minket a Húsvét is. Furcsa volt így megélni, csendesen, nagy csinadratta nélkül, online misén, magányosan, mégis ettől vált igazán bensőségessé, ettől lett csak a miénk. Még sosem éreztem át ennyire az ünnepet, sosem életem így meg Krisztus feltámadását.
A sonakevés idejére már sikerült kellően ünneplőbe öltöztetni testünket, lelkünket.

A legjobb időszak ez arra is, hogy felélesszem a blogot 🙂