Kert, Rólunk szól

Karantén idején

Március 14-én kezdődött… úgy volt, hogy a Nemzeti ünnepet, már-már hagyományosnak mondhatóan, együtt töltjük a nagy családdal a Rejtekben akkor is, ha hideg van. Készültünk nagyon, vártuk a találkozót, de a hírek miatt arra jutottunk, lemondjuk a közös bográcsozást, lévén a szüleink épp a leginkább veszélyeztetett korosztályhoz tartoznak. Nem volt könnyű döntés, de ma már tudjuk, hogy így volt helyes.

olvasd tovább!
Rólunk szól

A tél

Gyakran meglátogatjuk a Rejteket télen is. Van hogy csak egy-egy napra, van hogy egy egész hétvégére, de a téli szünetet is szinte végig itt töltöttük. Van hogy az egész család itt van, van hogy megfogyatkozva, de van olyan is, hogy teljesen egyedül töltök itt néhány napot, feltöltődés gyanánt.

olvasd tovább!
Rólunk szól

Hol is kezdjük?

Egy kedves kis házikó birtokosai lettünk, egy hegy oldalában, csodás panorámával.
Reggelente a meleg tejeskvéval a kezünkben ücsörgünk a lépcsőn, rácsodálkozunk a madárcsicsergéstől zajos csendre (igen, ilyen van), a nyugalomra, a felfoghatatlan érzésre, hogy ez tényleg a miénk. 
Persze estére már nyoma sincs a romantikus érzéseknek, igazán a bőrünkön érezzük, milyen is a tulajdonosi lét. Kertet rendezünk, pókhálót szedünk, takarítunk, válogtunk és izomlázzal küzdünk, alig várjuk hogy ágyba kerüljünk. 

A rejtek valamikor egy présház volt, amihez szép lassan minden tulajdonos hozzátett valamit, előszobát, konyhát, tetőteret, szigetelést. Nagyon szép állapotban kaptuk meg, ráadásul minden felszereléssel, bútorzattal együtt, amiért nem lehetünk elég hálásak az előző tulajdonosoknak. Ha az embernek szegényes a költségvetése, tudja, milyen sokat jelent, hogy nem kell új bútorokat venni, sem kerti szerszámokat és miegyebet. Már csak annyi a dolgunk, hogy mindent a saját képünkre alakítsunk, némi festésel, fazonigazítással.
Hozzá is kezdtem ám:)

Rólunk szól

Üdv a rejtekhelyünkön!

Adva van egy hat tagú család és egy budapesti, négyszobás panellakás. Az édesapa megrögzött “budai”, az  édesanya vidéki lány, a gyerekek tipikus panellakók, értsd: könyv, számítógép, televízió, a fáramászás, sarazás, mezítlábazás, bogárgyűjtés kimarad az életükből.
Jól érzik magukat a bőrükben, bár a lakás időnként szűk, a fürdőszoba kicsi, a konyhát sarkaiból kell kifordítani egy vasárnapi ebédnél, vacsoravendégekről pedig szó sem lehet.

olvasd tovább!