átalakítás, DIY

Egy kidobott szék

Már késő délelőttbe hajlott az idő, amikor arra vitt utam és megláttam. Rögtön előbújt belőlem az újrahasznosító-kisördög és mindenáron meg akarta kaparintani. Mivel épp nem járt arra senki, vizsgálgatni kezdtem, érdemes-e felnyalábolnom és a két nagy szatyrom mellett még ezt is cipelni. Úgy találtam, érdemes.

szék a 80-as évekből

Látszott rajta, hogy jobb napokat élt darab, nem szabad hagyni, hogy az enyészeté legyen.

Olvasd tovább!
DIY

Iszalag

A Rejtek egy része erdős. Ezt a kijelentést idézőjelbe is tehetném, mert így rém nagyképűen hangzik. A valóság azonban az, hogy van egy jó 7-8 méter magas, egészen meredek partfal a ház mögött, ami tele van fával. És ez tényleg erdőnek tűnik, olyannyira, hogy egy időben még egy borzpár is tanyát vert ott. Mi már nem találkoztunk velük, de a hírüket hallottuk és az odújuk is meg van még.

Olvasd tovább!
átalakítás, DIY, Lakberendezés

Képek a falon

Szeretem magam körül a szépet, szeretem látni, hogy alkottam valamit. S ehhez gyakran olyan kevés kell, de ezt mintha már mondtam volna egyszer… vagy többször… Mutatom is, mennyire kevés.

Először is kell egy szabad délután, ez mondjuk számomra a legnehezebb része a dolognak, de a Rejtek óta ebből is egyre több akad és hát hogy én ezért mennyire, de mennyire hálás vagyok!!!

olvasd tovább!
DIY

Teásdobozból a polc dísze

Nem “konmarizok”, mert magamtól is rájöttem, hogyan kell ruhát hajtogatni, hogy átlátható legyen és kevesebb helyet foglaljon a szekrényben, beláttam, hogy a kevesebb holmi kevesebb rendetlenséggel jár és valahogy nem tudok szerelmet vallani a tárgyaimnak, így nem tudom, viszont szeret-e és ragaszkodik-e hozzám. És kb. mondjuk ennyi is, amennyit tudok a Kon Mari-módszerről, és ez kevés volt ahhoz, hogy megvegyem a könyvet, meg hát elégnek gondoltam a saját tapasztalataimat:)

olvasd tovább!
DIY, Lakberendezés

Semmiből valamit

Nemrég olvastam egy magyar lakberendező blogger írását, ami kissé szíven ütött*. Nevesen, az emberek (netán más lakberendezők) miért neves designer tervezők olcsó utánzatait veszik meg, miért nem az eredetit? Miért költenek ilyesmire, s ezzel miért kérkednek? 

Ez a kissé fenhéjázó írás azért ütött szíven, mert bár szeretem a szépet magam körül, ahogyan az emberek többsége is és még ízlésem is van, ahogyan az emberek többségének is, s tán még kicsit “trendi” is szeretnék lenni, ahogyan az emberek többsége is, nem tehetem meg, hogy méregdrága pénzen, méregdrága szakemberekkel dolgoztassak és vásároljak méregdrága lakberendezési holmikat. Ahogyan az emberek többsége sem. 
Hiszem, hogy kreativitással és kellő önbizalommal mi magunk is hozhatunk létre egyedit, trendit, ízléseset és különlegeset, kevés pénzből is.

olvasd tovább!
Rólunk szól

Hol is kezdjük?

Egy kedves kis házikó birtokosai lettünk, egy hegy oldalában, csodás panorámával.
Reggelente a meleg tejeskvéval a kezünkben ücsörgünk a lépcsőn, rácsodálkozunk a madárcsicsergéstől zajos csendre (igen, ilyen van), a nyugalomra, a felfoghatatlan érzésre, hogy ez tényleg a miénk. 
Persze estére már nyoma sincs a romantikus érzéseknek, igazán a bőrünkön érezzük, milyen is a tulajdonosi lét. Kertet rendezünk, pókhálót szedünk, takarítunk, válogtunk és izomlázzal küzdünk, alig várjuk hogy ágyba kerüljünk. 

A rejtek valamikor egy présház volt, amihez szép lassan minden tulajdonos hozzátett valamit, előszobát, konyhát, tetőteret, szigetelést. Nagyon szép állapotban kaptuk meg, ráadásul minden felszereléssel, bútorzattal együtt, amiért nem lehetünk elég hálásak az előző tulajdonosoknak. Ha az embernek szegényes a költségvetése, tudja, milyen sokat jelent, hogy nem kell új bútorokat venni, sem kerti szerszámokat és miegyebet. Már csak annyi a dolgunk, hogy mindent a saját képünkre alakítsunk, némi festésel, fazonigazítással.
Hozzá is kezdtem ám:)